Bús királylány bús döntése
Bús királylány ott áll elhagyatva,szíve alatt árva magzata.
Rajta kívül két ember tud róla:hűtlen párja,s hű bizalmasa.
Bús királylányt régi jó dadája segíti most,ő a támasza.
Ő nyugtatja,vigasztalja lelkét,mikor feltör gyászos panasza.
-Hogy lehetett ily kegyetlen hozzám?Ez volt neki csak a szerelem?
Rövid rész csak élete könyvében,s nekem volt egy rövid szerepem?
Elfelejtette,de én hogy felejtsem?Hogy nyugodjon megszakadt szívem?
Ő itthagyott,s átkozozz koloncom szívem alatt oly fájón pihen.
Nem kértem őt,s itthagyta emlékül,s szabadulnék tőle szívesen.
Hogy szerettem,nagy hiba volt,érzem.S megfizetek most keservesen.
Dadus mondd meg,én most mit csináljak?A gyereket hogy szeressem én?-
Összeroskadt,szomorún vert szíve,s könny csillogott tengerkék szemén.
-Elmúlt benne a tűz és az érzés,ami minket egymáshoz kötött..
Bűnös vágynak virága nő bennem,örök kín és fájdalom között.
Úgy vártam,hogy megfoganjon,s mindenemmé váljon.
S azért jött,hogy minden álmom gyorsan messzeszálljon.
Akartam,hogy részem legyen,azt hogy bennem éljen.
S van-e jogom ahhoz,hogy most halálra ítéljem?
Hogy őt soha ne szeressem,s halálát kívánjam?
Hogy ne akarjam megszülni,s pusztulását várjam?
-Némítsd el most bűnös ajkad.
Hisz őt egykor te akartad.
Szerelmedet elvesztetted,
S lányod bűnhődjön helyetted?
Te kérted őt,s nem ő téged.
Legyen hát ő szép emléked.
Ne rosszat,csak jót láss benne.
Megölni őt nagy bűn lenne.
Gyönyörű, nagy ajándékot adott most a sorsod
Gyönyörű, zsép ajándékod szíved alatt hordod.
Van,kinek ez csupán átok,csupán tehervállalás.
De te tudod, ugye érzed,hogy ez szebb,mint bármi más.
Szüksége van rá,hogy szeresd.Törékeny és gyenge még.
Te tanítod meg őt élni, hozzád küldte őt az ég.
Azért kaptad őt,az angyalt,hogy életed szép legyen.
Megkaptad,hogy boldoggá tedd és hogy boldoggá tegyen.
Kicsi szíve pont úgy ver most,ahogy tiéd is dobog.
Számít rád,hisz téged ismer,s nincs is ennél szebb dolog.
Szeresd,őrizd,vezesd útján.Segítsd hogyha kéri azt.
Örülj,hogyha ő is boldog,s ha szomorú,nyújts vigaszt.
Kis szemében látni fogod azt,hogy téged hogy szeret.
S minden áldozat megérte,ha kis ajka rád nevet.
Nagy áldozat,mit majd vállalsz,de ő sosem kérte,
S mikor majd karodban tartod,egy szót szólsz:megérte!
-Bölcs vagy dadus.Igazad van.Áldás ő,nem átok.
Boldogságra esélyt én már csak őbenne látok.
De meg senki nem tudhatja,titok lesz a gyermekem.
Ahogy apját,szívem mélyén őt is úgy kell rejtenem.
