A herceg halála
Szólt a herceg,akit régen emésztett a bánat:
-Új életről álmodozva vágok a világnak.
Megyek,merre húz a szívem,merre hív a sorsom.
Untat már a hercegi lét,melynek terhét hordom.
Új kalandok csábítanak,hívogatnak engem.
Nagy dolgokat fogok tenni végre életemben.
Most hát itt a lehetőség:hasznosnak kell lennem.
Világot kell végre látnom,világgá kell mennem.
És elindult messze-messze,hosszú vándorútra.
Titkon Mosoly lányt kereste,hogy meglássa újra.
Kereste,de semmi haszna.Senki nem is látta.
Mindenfelé kutatta,de sehol nem találta.
Egyre járta a világot,s nem találta helyét.
Éjjel csak egy erdő mélyén hajthatta le fejét.
Mikor halálos sötétség lepte el a tájat,
Hirtelen egy hideg szélvész,vad szélvihar támadt.
Bent,az erdő legmélyében halvány kis fény látszott.
Majd a herceg azt hitte,hogy képzelete játszott.
Régi,halott szerelmének látta fényes árnyát.
Mint egy angyal,úgy lengette hosszú,fehér szárnyát.
Hozzá szólt a halott leány.Olyan volt,mint régen.
Olyan szép volt,mint a herceg emlékezetében.
És a herceg nem félt tőle,hisz nagyon szerette.
Évek óta,szünet nélkül,mindig őt kereste.
-Te már nem emlékszel arra,mily nagyon szerettél.
Jött egy másik,aki szép volt,s máris elfeledtél.
Mosolyától semmivé lett a régi emlékem.
Benned élt,de megfakult már,semmivé lett képem.
Szíved Mosoly lányra vágyik?Mert a szeme ragyog.
Pedig te még azt sem tudod,hogy ő is én vagyok.
Mikor láttam szenvedésed,oly bánatos voltam,
S akkor Mosoly lány képében újra hozzád szóltam.
Én,mint angyal nem szólhattam,s ő beszélt helyettem.
Nem maradtam akkor veled,hiszen nem tehettem.
Végignéztem ahogy szenvedsz,s veled együtt sírtam.
Néha majdnem hozzád szóltam,de mégis kibírtam.
Szeretsz-e még,most,hogy tudod ki volt Mosoly lányka?
És ha igen,annyira,hogy kövess a halálba?
Én rád várok,én szeretlek,s reményt most is látok.
Gyere!Kövess!Szeress engem és én megbocsátok.
Amíg élsz,már nem látsz többé.Utoljára látlak.
De egyszer majd találkozunk,és én addig várlak.
Eltűnt a lány,és a herceg újra elvesztette.
De már tudta hol találja és végül követte.
Túl az élet fájdalmain újra együtt élnek.
Egymás elvesztése miatt többé sosem félnek.
Bánat nélkül,boldogságban angyalpárrá lettek.
És ha csend van,éjszakánként még most is nevetnek.
