Fájdalmas herceg
Bús hercegnek bús szívében örök fájdalom lakik.
Keres,vár és egyre szólít a távolból valakit.
Dühöng,őrjöng,mert a szíve oly borzasztó kínt visel.
Megprbálná enyhíteni,mégsem tudja semmivel.
Megmérgezi az a bánat,ami ég szívében,
S egész népe fáradozik hogy járjon kedvében.
Ezer tudós kutatja,hogy hogy múljon az emlék.
Hogy űzzék el szívéből a rég meghalt szerelmét?
Hogy vidítsák a herceget,hogy végre nevessen?
Száz és száz lányt visznek hozzá,hogy újat szeressen.
A hercegnek egy sem tetszik,bár mind tökéletes.
Mindegyikben csak egy régit,csupán egyet keres.
Nem vet rájuk pillantást sem,csak úgy néha lopva.
Mjad tovább megy,mindegyiktől nagyon undorodva.
Egyet-egyet választ néha.Szemléli naphosszat .
De a végén mit lát benne?Már csakis a rosszat
Egyik sem volt annyira jó,mint először látszott.
Egyik sem olyan,mint az,akivel csak játszott.
Mindenkiben őt kereste,mindenhol kutatta.
Akárhány lányt választott is,szívét sosem adta.
Csak egy percre,csak még egyszer,utoljára látná.
Vagy azt,aki rá hasonlít,végre megtalálná.
Ha él még egy ugyanolyan,olyan mint az első,
Elvonulhatna szívéről az a sötét felhő.
S ha él valamerre az,ki hasonlít a lányra,
Elindulna megkeresni,s biztos rátalálna.
És akkor mint égi szózat feltámad szívében:
-Újra hozzám minden leányt széles e vidéken.
Minden leányt látnom kell,hogy végre megtaláljam
Annak mását,aki eltűnt régen a halálban.
Valakiből hercegnő lesz,még ebben az évben.
Boldogságom valakinek ott van a kezében.
Bús királylány hallja mindezt,s elképedve látja:
Valaki a palotában oly korán leváltja.
Aggódni kezd,szinte retteg,érzi már a vesztét,
Még búsabban tölt ezentúl minden csendes estét.
Most már hullik sűrű könnye,arca bútól lángol.
Elűzi őt majd a herceg a szép palotából.
Esedezik a hercegnek,könyörög,ígérget.
De a herceg jégszívéhez ő már úgysem férhet.
És a lányok sorra jönnek,fiatalok,szépek,
De hiába,egy sem kedves a herceg szívének.
-Hát nincs sehol olyan leány,aki pontos mása?
Akinek hasonló lenne szíve dobbanása?
Fájdalmamban senki nincsen,aki gyógyír lenne?
Nem találok sehol olyat,ki boldoggá tenne?-
S attól kezdve lassan teltek a szomorú percek.
Csak ült csendben,szomorkodva a Fájdalmas herceg.
