Bús királylány boldogsága
Szoborország udvarában száll a hír,de mit jelent?
Bús királylány bús arcán egy halvány mosoly megjelent.
Megkérdezik,miért nevet,de ő semmit nem felel.
Az a mosoly el nem múlik és azóta énekel.
Minden embert az érdekel egész országszerte:
Bús királylány bús szívét most vajon mi lelhette?
Miért nevet az a leány,ki még sosem nevetett?
Mért énekel,hiszen eddig dalolni sem szeretett.
A királylányt kérdezgetik,de nem felel csak nevet.
Bús királylány folyton kacag.Már nem is bús úgy lehet.
-Megbolondult a királylány!-mindenki ezt vallja.
De őt mindez nem érdekli,pedig ő is hallja.
Ablakában ül és dalol.Nevet,boldog szüntelen.
-Boldog vagyok!-ezt suttogja-Nincs már bennem félelem.
Miért boldog?Miért nevet?Nem árulja el soha.
Érthetetlen miért ragyog szikrázóan mosolya.
-Kérdik,mitől vagyok boldog.Boldoggá tesz a remény.
Boldog vagyok,mert a szívem újra ver,már nem kemény.
Ami szívem boldogítja,az csak egy szó:szerelem.
Él messze egy csodás herceg.Gyere édes hercegem!
Szép királylány,hű szerelmed téged szívrepesve vár.
Minden percben neved súgja.Édes herceg,gyere már!-
Új herceg lett a szerelme.Ő a szíve párja.
Hétfőtől péntekig mindig izgatottan várja.
És akkor a messzi herceg megérkezik végre.
Csillagfénnyel,lágyan írja szeerlmét az égre.
Királylány már minden percben karjaiba bújna.
Aztán hétfőn elmegy tőle.Elmegy tőle újra.
De királylány nem bús többé,szívéhez bánat se fér.
Tudja,hogy a herceg elmegy,aztán újra visszatér.
Tudja mit érez a herceg és egymásért élnek.
Királylány most nagyon boldog.Erről szól az ének.
Bús királylány boldogsága csak egy édes érzelem.
Nem bolondság,mint azt hiszik,bár nincs benne értelem.
S addig,míg távol a herceg,emlékezik csendben.
Mosolyát senki nem érti.És ez így van rendben.
