Mosoly lányka
Fájdalmas herceg szívében nem volt már csak szenvedés.
Nem találta meg szerelmét,hiába a keresés.
Palotája gyászba borult,gyászba egész nemzete,
Mit sem látott maga körül a fájdalom hercege.
Az országban megszűnt végleg vidám ének,víg kacaj.
Csend borult az egész tájra,immár tiltott volt a zaj.
Hogyha néha más országból arra járt egy idegen,
Mosoly nélkül,keserűen köszöntötték,hidegen.
Bárki arra tévedt néha,menekülve ment tovább,
Azért,hogy végre elhagyja a fájdalom otthonát.
Ritka volt a vidám vendég,itt csak zokogott a nép,
S minden ember meggyűlölte a fájdalom hercegét.
De egyszer a nyári szellő egy nevető lányt hozott,
És áldott lett az az ország,az a rég elátkozott.
Amerre ment,minden szép lett,újra virult a virág,
Hová mosolyát vetette fényesebb lett a világ.
Minden ember megszerette,s megáldották a nevét.
Egy valakit nem ismert még:Bánatország hercegét.
Bánatország egész népe jókedvűen nevetett.
Csak a herceg nem mosolygott,ő még mindig szenvedett.
-Mért nem sírnak országomban?A sok ember mért nevet?
Hiszen országomban élve csupán könnyezni lehet!
-Drága herceg,van egy lányka.Merre ő jár,dal terem.
Ha parancsod úgy kívánja,megkeressük,hercegem.
-Ide hozzám azt a leányt!Még ma este itt legyen!
Keresésére induljon minden egyes emberem!-
Mosolyogva jött a lányka,arca,mint a nyári nap.
Ajka zengett,hangja csengett,s úgy mondta a szavakat.
-Üdvözöllek,drága herceg.Mosoly lányka a nevem.
Láttam,mit művelt szíveddel az a fájó szerelem.
De én megmutatom neked,hogy az élet nem sötét.
Egy szavammal messze űzöm szívedről a bú ködét.
Megmutatom,hogy az élet csodaszép,ha akarod.
Látni fogod,ha a szíved,nem bánattal takarod.
Tudni fogod,hogy az élet ajándék.És szép nagyon.
Ne félj herceg,szép arcodat elsorvadni nem hagyom.
Múlt az idő és a herceg egyszer végre felvidult.
Szívszorító szenvedése lassan-lassan elcsitult.
S Mosoly lányka nem ment onnan,továbbra is ott maradt,
És a herceg megszerette Mosoly lányt egy perc alatt.
Úgy érezte,Mosoly lánykát a sors küldte el neki,
S érezte,hogy Mosoly lányka őt ugyanúgy szereti.
Benne látta kedvesét,kit akkor régen elhagyott.
És az élet ugyanolyan csodálatos lányt adott.
-Olyan kedves,csodaszép vagy,mint ő is volt hajdanán.
Mikor nevetsz,szívem dobban.Mintha őt is hallanám.
Szeress engem Mosoly lányka,légy ezentúl kedvesem-
Így szólt hozzá a szép herceg mosolyogva,kedvesen.
-Köszönöm,te drága herceg.Elbűvöl minden szavad,
De Mosoly lány nem szerethet,mert a szíve nem szabad.
-Mást szeretsz már Mosoly lányka?Más férfi a kedvesed?
De bármi lesz,itt fog várni ezentúl a herceged.
Mert én,hidd el,nem feledlek,Várok rád.A szívem ég.
Te most elmégy,de én érzem,hogy nem jött el még a vég.
-Nem szerelem fűti lelkem,bennem él a szeretet.
Szeretlek én téged herceg,s minden embert szeretek.
Elmegyek most,mert a földön van hely,ahol nincs öröm.
Küldetésem végzem,hogyha a bánatot megtöröm.
Azt hiszed,hogy engem szeretsz?Hisz ez kicsit sem igaz!
Azt szereted,aki meghalt.S mi lennék én?Csak vigasz.
Neked nincs rám szükséged,hiszen ajkad már nevet.
Mosoly lányka mit tehet még?Itt már semmit nem tehet.
S azzal a lány eltűnt onnan.Elvitte az őszi szél.
De a herceg nem bánkódik.Hangja most is benne él.
