Liliána csalódása
Liliána nem megy vissza, nem tartotta meg szavát.
Meglelte már boldogságát, s rajongva karolta át.
Elhalmozta csókjaival és minden mást feledett.
Minden percben csak rá gondolt. Arra, akit szeretett.
És a férfi azt hazudta, hogy szerelmes lett belé.
Hazug szeme tűzben égett, úgy fordult a lány felé.
S Liliána minden nappal szerelmesebb lett szegény.
Érzései, mint a napfény, ragyogtak lelke egén.
És kedvese áltatta csak, ígért annyi szépet.
Mindent megkapott a lánytól, s mégis félrelépett.
A szerelmes Liliána ebből mit se sejtette,
Mert a fiú minden jelet gondosan elrejtett.
De egy napon kopogtattak, és ott állt egy barna lány.
Pocakja nagy. Terhes lehet, négy- öt hónapja talán.
-Kit keresel? -kérdi tőle, s kíváncsian nézi őt.
-Olyan szép vagy. Mondd szerelmed hogy tarthatott szeretőt?
Liliána nem értette a terhes lány szavait.
Egyre csak az ajtót nézte, mintha várna valakit.
-Mégsem beszélt neked rólam? Nemcsak hazug, gyáva is?
Mért hittem, hogy elmondja majd? Amit mond az mind hamis.
-Kiről beszélsz? Nem értelek. Mondd, ki hazudott neked?
-Tudod te, csak félsz elhinni, hiszen nagyon szereted.
De ez most már úgyse számít, hisz ő téged nem szeret.
-Hazudsz! De hisz nem ismerlek! Miért hinnék hát neked?
- Nézz rám! Itt van ez a gyerek, s apja csakis ő lehet.
Feleségül fog hát venni, hiszen mást már nem tehet.
Több szeretője van neki. Tudom, hiszen ismerem.
S hidd el sosem mennék hozzá, ha nem lenne szégyenem.
Te még megmenekülsz tőle. Még időben. Higgy nekem.
Nekem vele kell majd élnem, mert itt lesz a gyerekem.
De tudom, hogy nagy boldogság nekem itt már nem terem
De gyerekem felnevelni egyedül én nem merem.
S magamra már szégyent hoztam, családomra nem lehet.
Kívánok, hogy tőle távol élj egy boldog életet.
Olyat, ami nekem nem lesz. Ami rám vár: szenvedés
De családom kényszerít és kár, minden ellenkezés.
Én költözöm a helyedre, és te elmégy csendesen.
Ajtó nyílik, Lili szalad: -Ki ez a nő, kedvesem?
És a férfi nem tagadta azt, amit a nő mesélt,
S Liliána elment onnan, boldogságot nem remélt.
